Lábnyomok
"Egy éjjel egy ember azt álmodta, hogy Istennel sétál a tengerparton.
Az égen képek villantak fel életéből. Minden egyes képnél megjelent két pár lábnyom a homokban. Azután észrevette, élete nehéz szakaszában csak egy pár lábnyom jelenik meg a homokban.
"Istenem, azt mondtad, ha követlek, akkor mellettem leszel az úton. De a nehéz időkben csak egy pár lábnyom látható.
Isten így válaszolt:
Fiam szeretlek és sosem hagytalak el. Hányattatott napjaid során, amikor csak egypár lábnyomot láttál a homokban a karjaimban vittelek."
Ahány ember, annyiféle boldogság.
Ha meg akarod ismerni az embert, ne azt nézd, mit mond, mit szeretne, mi után sóvárog - hanem mi az a konkrét lépés, mit tesz, mert ez mindig az az irány, ahol boldogságát sejti.
Ez adja lelki dinamikájának legnagyobb erejét.
Hinni, mondani, remélni sok mindent lehet, de amikor válaszút elé kerül, és döntenie kell, kivétel nélkül mindenki abba az irányba indul el, ahol a nagyobb boldogságát véli.
Ez az ami tetteinket előidézi.
Lelkünkben számos, egymással ellentétes erő él: különféle hitek, elképzelések, nosztalgiák, ambiciók, sokféle "szeretném ha", "jó lenne ha", de végül mindig a Tett lesz az eredő.
Ez mutatja meg utólag, mi volt bennünk a legerősebb, mi volt az a "boldogság", amiért minden más irányú késztetést áldozatul odadobtunk.
(Müller Péter
........... Oly régóta egyedül....
Teszed a dolgod abban a jól megszokott napi ritmusban.
Majd történik valami, amiről csak később derül ki, hogy az a "semmiség"
alapjaiban megváltoztatott és elgondolkodtatott..
Ugyanis aznap úgy döntöttél, hogy elfogadod a kolléganőd kedvességét és beülsz mellé a kocsijába.....